Csíksomlyói zarándoklat élményei – 2016. május 11-19.

Milyen szerencsések voltunk, akik resztvehettünk ezen a jól megszervezett kiránduláson, egy utazási iroda sem tudott volna gazdagabb és értékesebb programmal előállni.

Gyerekkori álmom valósult meg, elutazhattam a csodálatos Erdélybe és a mesebeli Székelyföldre. Milyen távolinak tűnt ez az “ország”, pedig a “szomszédban” van és a “családunk” lakik ott. Mit tanítottak nekünk a hazug történelem könyvek, miért engedjük továbbra is, hogy az igazságszolgáltatás elmaradjon.?
Nem is próbálok most én erre választ keresni, de azt szeretném, ha mindenki megtapasztalhatná azt, amit mi átereztünk sírva, nevetve.
Robogtunk a csodálatos törtenelmi városok között, minden a mi magyar törtélmünkre emlékeztetett. A városokban csodálatos  épületek, terek, utcák, kapualjak, szobrok.
Gyönyörű templomok, ahol még magyarul imádkozhatunk, elkötelezett papok, akik nagy szeretettel fogadták csoportunkat. Bár a magyarság száma rohamosan csökken, él még ott magyar.

Közben lélegzetelállító  tájak bombázzák érzékszerveinket. Csodáljuk a zöld aranyat, a felhők puhaságát, amikor a hegyoldalát megerintik, sziklák határozottságát, ahogy a magasba törnek.
Az állatok kényelmes mindennapjait, ahogy a természetbe simulnak.
A Székelyföld bástyaként szolgáló hegyei és a magasbatörő,  egyenes, határozott, kitartó fenyői, ahogy a székely embert is jellemezhetnénk, bizonyítja, hogy nekünk csak példa lehet az itteni ember és az itteni élet. Úgy érezhettük, hogy haza mentünk.

A vendégszeretet határtalan, szerencsém volt részesülni egy család zavarbaejtő figyelmességétől is! Megosztották otthonukat az első pillanattól és kedvességüket szívembe zártam, zártuk. Köszönjük ezúton is Ildikó, István, Krisztina és Beáta, reméljük, meg sokszor találkozhatunk!

A ditrói közösség megvendégelt bennünket igazi szívhez szóló zenével, énekkel tánccal, verssel, ebéddel, zenés esttel, ízletes étellel, szívük melegével. Köszönjük szépen, kedves ditrói emberek!

Nem magyarkodnak, Ők magyarok, akkor is ha sokszor az a nehezebb út…

Útunk fénypontja (egyik) a szombati Csíksomlyói Búcsú!

Micsoda feltőltődés közösségünknek és személyes sorsunknak. Megbújtunk körülbelül  500. 000-en a Kissomlyó-hegy és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben. Itt, ahol 1990-től az összmagyarság talán legjelentősebb eseménye megismétlődik minden év Pünkösdjén (követve a székelyek hitük megvédéséért hálát adó fogadalmi zarándoklatát még a 16. századból) hitünkért, kérjük a Jóisten áldását és a Szűzanya közbenjárását, leborulunk népünkkel, hogy aztán erőt meríthessünk. Személyes megváltásért esedezünk, családunkért, barátainkért, de nemzetünkért is. Micsoda varázsa van a helynek, felemel, megtisztít lélekben. Engesztelődjünk ki Istennel, embertársainkkal… – 2016 az Irgalmasság éve! Mindezt megtehetjük édes magyar anyanyelvünkön, őrizzük ezt a kincset, ne veszítsük el mi magyarok a hitünket, ne hagyjuk elnéptelenedni szülőföldünket, halljuk az oltárról és érzzük szívünkben. Micsoda erő, micsoda érzés hallani és látni a tömeget, akikkel összetartozunk. Szóltak-e valaha szebben az énekeink, himnuszaink? Érzem, hogy ide egyszer nem elég eljönni.

A vasárnap Pünkösdi ünnepben pompázott, a ditrói templom duplán ünnepelt, András atya haza jött. Milyen gyönyörű és hatalmas templom. András atya megmutatta és megosztotta otthonát, családját, közösségét-, szép, megható pillanatok!

A lelki feltőltődés folytatódott és újabb városok, tájak, népművészet ejtett minket hatalmába. A Misék a szebbnél szebb templomokban felemelőek. Hőseink, mindennapi honfitársaink itt éltek, harcoltak, alkottak, soha ne feledjük őket, őrizzük emléküket, mi is fejethajtottunk és emlékeztünk.

A meséskönyv gyorsan pörgő lapjai bezárultak, csak egy gyors pillantás jutott erre a mesebeli világra-, igazi ízelítő, hogy ismét elinduljunk, és vissza térjünk.

Ezúton is köszönjük a sofőröknek, Pistinek és Tamásnak a biztonságos vezetést, a tájékozottságot, segítőkészséget és a humoros, kedves pillanatokat!

Köszönjük a Mezei Család vendégszeretetét, kedvességét, amivel megajándékozta a Szent Imre csoportunkat!

Természetesen köszönjük András atyának  a szervezést, a hosszú hónapok munkáját, a mindenre kitérő figyelmét, a sok érdekes meglepetést és a türelmét!

Közösségünk gazdagabb lett, közelebb kerültünk egymáshoz, gyönyörű élményekkel tarsolyukban, amit együtt sikerült átélnünk, megtapasztalnunk!  Igazán köszönjük!

Gondolataimat, érzéseimet továbbítottam dióhéjban. Részletesebb élménybeszámolóra talán hamarosan sor kerül templomunkban, ahol nevekkel, képekkel, részletekkel, úti beszámoló lesz.

O’Reilly Krisztina