Vízkeresztkor az Egyház vizet szentel. A víz szentelése a szentelmények közül a „szentelő vagy konszekráló áldások” közé tartozik. Ezzel a szenteltvízzel Vízkeresztet követően szokás – többek között – a lakások szentelése, ami régi és szép szokás. A ház- vagy lakásszentelés a szentelmények közül a „könyörgő áldások” egyike. A könyörgő és szentelő áldások során az isteni jóság magasztalása mellett kegyelmi segítséget kérünk könyörgés és egy jel (pl. szenteltvízzel való meghintés) által.
A ház/lakásszentelésnél a pap a megfelelő imádságok kíséretében szenteltvízzel hinti meg lakásunkat, és kéri az Úr oltalmát a lakásra illetve az abban lakókra. A lakásszenteléskor a pap az ajtófélfára szokta írni az évszámot és három betűt, mely most, 2016-ban az alábbi módon néz ki:
20†C†M†B†16
A három betű jelentése: Christus Mensionem Benedicat, azaz Krisztus áldja meg e hajlékot. (Amennyiben a CMB helyett GMB-t írunk az ajtófélfára, akkor azzal azt kérjük, hogy a három Szent Király: Gáspár, Menyhért és Boldizsár közbenjárására áldja meg Krisztus az adott hajlékot.) A házszentelést normál körülmények között pap vagy diakónus végzi, aki a felszenteltsége révén a könyörgő áldást hatékonyabban közvetíti. Minden házat (lakást, munkahelyet, rendszeres emberi tartózkodásra szánt helyet) célszerű és ésszerű évente újra szentelni (általában Vízkereszt ünnepéhez kötve, mivel ekkor a liturgia része a vízszentelés, mely szentelt vizet erre a célra is célszerű felhasználni). Ettől függetlenül szép szokás, hogy időnként, jelentősebb alkalmakkor, hétvégeken vagy ha valami sátáni támadást érzünk, családi körben elvégezzük, vagy megújítjuk a lakás felszentelését. Természetesen magányosan élő ember is megáldhatja a hajlékát.