Kérjük, tekintsék meg az angol nyelvű részt is (link az alján), mert az tartalmazza a szentmisék szándékait és más fontos tájékoztatást.
VÁLASZOS ZSOLTÁR: Uram, ki lakhat a te hajlékodban?
BÓNA ATYA TOLLÁBÓL: A mai vasárnapi első olvasmány Ábrahám és a három férfi titokzatos találkozását írja le a Mamré-tölgynél. Ez a szakasz többféle magyarázatot serkentett. A leggyakoribb az, hogy ez az esemény a Szentháromságot jelezte elő. Először is, a hármas számot a korai keresztény gondolkodásban spontán módon összekapcsolták a Szentháromság három személyével. Emellett figyelemre méltó módon változik az angyalok megszólítása, illetve emlegetése is. Néha egyes számban, mintha egy személy lennének, néha pedig többes számban. Egyszer úgy beszél a szöveg a látogatókról, mint „Ő”, máskor úgy, mint „Ők”. Maga Ábrahám is egyként hivatkozott rájuk, amikor »Úrnak« nevezte őket.
Más, kevésbé elterjedt értelmezések szerint a három férfi angyalok, Isten küldöttei voltak, vagy a három látogató Krisztus volt, akit két angyal kísért. A későbbi teológusok és ikonográfusok között végül az a konszenzus alakult ki, hogy az esemény a Szentháromságot ábrázolja. Egy híres ikon, amely a mamréi találkozást a Szentháromság ábrázolásaként rögzíti, Andrej Rubljov 15. századi ikonja (a bulletin borítóján ennek az ikonnak egy ábrázolása látható).
Az ikonon a három angyal nagyon hasonlít egymásra, az egyenlő méltóságot és az isteni természet egységét jelképezve. Másfelől a különálló angyalok (különböző ruhákkal és színekkel) az egyes isteni személyek egyediségét szimbolizálják. Az angyalok csendes beszélgetés közben vannak ábrázolva, ezzel is hangsúlyozva a Szentháromság egységét és harmóniáját. Egy asztal körül körkörös elhelyezkedésben láthatjuk őket, amelynek közepén egy borjúfejet tartalmazó kehely áll. A kehely az Eucharisztiát jelképezi, a borjú áldozata pedig Krisztus (Isten Báránya) keresztre feszítésére utal.
Az ikon a háttérben szimbolikus elemeket is tartalmaz, például egy házat, egy tölgyfát és egy hegyet. A ház Isten teremtésre vonatkozó főtervét jelképezi (és az Atyaisten alakjára utal), a tölgyfa az élet fájához és a kereszthez kapcsolódik (és így Jézus Krisztusra mutat), a hegy pedig a Szentlélek munkáját szimbolizálja, amely az Istennel való egyre nagyobb közelség lelki magasságaiba visz bennünket.
PLÉBÁNIA TANÁCS gyűlést tartunk szerdán, július 23-án, este 6:30-kor.
A SZENTEK: Július 24-e Szent Charbel Makhlouf napja. Egy észak-libanoni hegyi faluban született 1828. május 8-án. A keresztségben a Juszef Antun (József Antal) nevet kapta. Alig múlt hároméves, amikor édesapja meghalt. Mint legkisebbnek a kecskék őrzése volt a feladata. Egy alkalommal eltévedt az egyik rábízott kecske. Elindult megkeresni, és az Úr segítségét kérte. Imádság közben hangot hallott: „Hagyj el mindent, és kövess engem!” Hallgatva az isteni szóra, 1851-ben belépett a mayfouqi Boldogasszony-kolostorba. Két testvére is szerzetes lett, ezért már nem merte megmondani otthon, hogy ő is ezt a hivatást választja, így titokban hagyta el családját. Egy év noviciátus után átkerült az annayai Szent Maron-kolostorba. A korai antiochiai egyház mártírja tiszteletére vette fel a Charbel nevet. Édesanyja, miután rátalált, az elöljárók és Tanois (Charbel nagybácsija) jelenlétében kérlelte, hogy térjen haza, de a fiú kitartott döntése mellett, mondván, hogy erre az útra Isten hívta meg. Végül édesanyja is áldását adta szerzetesi életére.
Charbel engedelmes, alázatos és szorgalmas szerzetes volt, sokat dolgozott és tanult. Szívéhez nőtt a Szentírás, és elmélyült a kapcsolata az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztussal. 1859-ben szentelték pappá. Egész éjszakákat töltött imádsággal, napközben pedig élte a szerzetesek életét. Feléledt szívében a vágy a régi remeték élete iránt, ezért tizenhat év lelkipásztori szolgálat után kért engedélyt erre. Az elöljárója eleinte vonakodott megadni az engedélyt, ám egy csodálatos isteni jel hatására beleegyezését adta. A legenda szerint egy este, amikor Charbel olajat kért a lámpásába, hogy próbára tegyék, vizet öntöttek a tartóba, a szerzetes lámpásában mégis fellobbant a láng. 1875-ben megkezdhette a vágyott remeteéletet. 1898-ban súlyosan megbetegedett, és Szenteste halt meg. Életében és később sírjánál is, közbenjáró imájára számos csoda történt. VI. Pál pápa 1965. december 5-én boldoggá, majd 1977. október 9-én szentté avatta (forrás: magyarkurír.hu).
AZ ONLINE SZENTMISEKÖZVETÍTÉS – d.e. 11:00 – kor Szent Imre templomból https://www.facebook.com/saintemeric/ és a https://stemeric.com/hu/ honlapokon lesz.
IMÁDKOZZUNK MINDEN NAP HÁROM ÜDVÖZLÉGYET PLÉBÁNIÁNKÉRT!
Ez a bejegyzés olvasható English (angol) nyelven is.
Nincs még hozzászólás ehhez a bejegyzéshez! Van véleményed?