Kérjük, tekintsék meg az angol nyelvű részt is (link az alján), mert az tartalmazza a szentmisék szándékait és más fontos tájékoztatást.
VÁLASZOS ZSOLTÁR: Veszem az üdvösség kelyhét, és az Úr nevét hívom segítségül.
BÓNA ATYA TOLLÁBÓL: Minden, amit az Egyház tanít, kezdettől fogva jelen volt nála, de a hit és a megértés bizonyos dolgokról az idők folyamán elmélyült (nem változott!). Ilyen az Egyháznak az Eucharisztiába vetett hite. Jézus szó szerint értette szavait, amikor arról beszélt, hogy Ő az igazi étel, és nekünk adatott, mint táplálék, hogy elfogyasszuk, szó szerint. Ha Jézus ezt szimbolikusan gondolta volna, akkor miért nem javította ki soha azok megértését, akik kigúnyolták Őt, megbotránkoztak szavain, vagy elhagyták Őt? Ennek korai tanúja, hogy az apostolok az Eucharisztiának ezt az értelmezését adták tovább, Antiochiai Szent Ignác (†107) volt, aki így írt:
Gondolkozzatok el rajta, mennyire ellentétesek Isten akaratával azok, akik másként vélekednek Jézus Krisztus ránk szálló kegyelméről! Távol tartják magukat az imádságtól és eukharisztiától, mert nem vallják, hogy az eukharisztia Megváltónk Jézus Krisztus bűneinkért szenvedett teste, melyet az Atya jóságában feltámasztott. Akik Isten ajándékának ellentmondanak, vitatkozva halnak meg (Levél a szmirnaiakhoz 6,2-7,1).
A következő évszázadok további eretnekségei arra kényszerítették az Egyházat, hogy egyre inkább tisztázza ezt a tanítást, és jóváhagyja azokat a szokásokat és gyakorlatokat, amelyek ezt a hitet erősítik. Ezért alakultak ki a tabernákulumok, mint különleges helyek templomaink központjában. Az Egyház azt is elkezdte előírni, hogy térdre boruljunk a tabernákulum előtt, ahol az Eucharisztiát tartják, hogy tiszteljük Isten valóságos jelenlétét. Urunk valóban ott van testével és vérével, lelkével és istenségével.
Ez teszi egyházainkat olyan különlegessé. Isten velünk van! Az Ő jelenlétében ülhetünk és imádkozhatunk. Amikor belépünk egy katolikus templomba, emlékezzünk erre a nagyon egyszerű és mégis oly mély valóságra. Tanuljuk meg értékelni ezt a jelenlétet. Egyesek talán azt mondják, hogy nem éreznek semmit, amikor a kitett Szentség előtt imádkoznak, vagy amikor a tabernákulumot szemlélik. Azonban nem az érzések a cél. Az imádat a cél. Az áhítat, a szeretet vagy bármi más érzés csak eszközök, amelyeket a Szentlélek időnként használ, hogy segítsen nekünk közelebb kerülni Krisztushoz (hálásnak kell lennünk neki ezekért a kis ajándékokért, és nem szabad mohónak lennünk). Amikor hitünket és Isten iránti odaadásunkat az érzésekre építjük, akkor az Istennel való kapcsolatunk legtöbbször hullámvasúttá válik, mivel érzéseink változhatnak és változnak is, méghozzá elég gyakran.
Az igazi hit a kinyilatkoztatott igazságra épül. Ezért ebben az esetben a cél az, hogy az Eucharisztiában lássuk és tiszteljük Urunkat, Jézus Krisztust (amikor Jézus az utolsó vacsorán megalapította az Eucharisztiát, soha nem úgy értette, hogy ez egy választható dolog lenne). A cél az, hogy növekedjünk hitünkben, hogy korlátlanul hozzá tartozzunk. Nemcsak azért akarunk térdet hajtani előtte, hogy imádjuk Őt, hanem azért is, hogy szívünket az Ő szívéhez igazítsuk, és megtanuljuk teljesebben elfogadni az Ő akaratát. Ahogy a házasságban, úgy az Istennel való kapcsolatunkban sem az érzésekről van szó, hanem arról, hogy hűségesen megéljük az elkötelezettséget, akár van kedvünk hozzá, akár nincs. Jézus Krisztus mindig itt van az Eucharisztiában, legyünk mi is itt érte.
ÚRNAPJA: Ma, június 2-án, kinti körmenetet tartunk (időjárástól függően). Kérem, csatlakozzanak, ha tudnak. Köszönöm mindazoknak, akik szorgalmasan dolgoztak a templom és a terület előkészítésén erre a nagy ünnepre.
AZ ONLINE SZENTMISEKÖZVETÍTÉS – d.e. 11:00 – kor Szent Imre templomból https://www.facebook.com/saintemeric/ és a https://stemeric.com/hu/ honlapokon lesz.
IMÁDKOZZUNK MINDEN NAP HÁROM ÜDVÖZLÉGYET PLÉBÁNIÁNKÉRT!
Ez a bejegyzés olvasható English (angol) nyelven is.
Nincs még hozzászólás ehhez a bejegyzéshez! Van véleményed?